Eltörölt népszavazás, széthulló politikai garnitúra, és soha nem látott indulatok egy vajúdó Romániában. A szülés sokadik percében, egy elnöktelen éjszakán végre megérkezik majd az igazság. Most még szédülünk: a román politikának hosszú évtizedek után végre újra tétje van.

A tét, és ami mögötte van

A fő törésvonal a nyugatos politikai osztály és a szuverenista, de részben szélsőséges indulatokból építkező új formációk közötti konfliktus. Az egy dolog, hogy Románia eljutott idáig, de a probléma mégiscsak az, hogy kompetens vezetés híján Romániát kifosztották, ez pedig valós társadalmi feszültségeket szül. A radikalizálódás ilyen körülmények között nem meglepő. Az, hogy a társadalmi feszültségek az AUR-felemelkedésében csúcsosodtak, szükséges volt, de nem biztos, hogy elégséges az igazi probléma orvoslásához.

Mindeközben az erdélyi magyarságot a törésvonal, a konfliktus kellős közepébe kormányozta a saját politikai vezetése. Íme a választási térkép: a magyar lakta területeken kívül AUR-sárga az ország. 

Progresszív, liberális internacionalizmus vagy nemzeti szuverenitás? – végre Románia is beazonosította a globalizációs folyamatok legnagyobb dilemmáját. Lokális vagy globális? Nemzeti vagy birodalmi? Demokratikus vagy diktatórikus? Tudósok tömegei várják a választ: merre billen a mérleg nyelve?

És mi van, ha ezt a természetes folyamatot éppen mi, erdélyi magyarok leszünk kénytelenek akadályozni? Vajon jót tenne Romániának, ha a rendszerváltás után először lokalista–szuverenista formáció váltaná le a liberális birodalmi érdekeket kiszolgáló politikai osztályt? Vagy éppen olyan anarchia venné kezdetét, mint amilyen az AUR közéleti tevékenységét jellemzi? Sokan utóbbi mellett érvelnek.

Semmi esetre sem lenne jó – ha már billent a mérleg nyelve – arra eszmélni, hogy az erdélyi magyarság fékező erő volt Románia természetes fejlődésénél. Az, hogy Romániában él több mint egymillió magyar,  persze kicsit sem természetes – éppen azok alakították így a dolgot, akik most vidáman élősködnek a romániai erőforrásokon. Nagyrománia talán túl nagy falat a románoknak, ennek pedig megvannak a maga kicsit sem természetes mellékhatásai. 

Nem szeretnék amellett érvelni, hogy válasszuk meg George Simiont, de hogyha a román népléleknek ennyire futotta, akkor nem megoldás, hogy megbélyegezzük és karanténba zárjuk a „szélsőségeseket”, azt a politikai formációt, amelyre a szavazók 41 százaléka voksolt.

A Simionra voksolók szellemi állapotáról, politikai műveltségéről fölösleges vitázni – egyértelmű, hogy az AUR-brand a közéleti anarchizmus, a botránypolitika és a szélsőségesség eszközeivel építkezik. De a demokrácia nem szellemi állapotról, hanem egyénenként egy darab szavazatról szól. Ön is arra fog szavazni, akivel érzelmi vagy gondolati síkon azonosulni tud.

Nincsen rózsa tövis nélkül: miközben Románia vígan diadalmaskodva honatyáskodik héthektárnyi hegyek, természeti erőforrások és örökölt infrastruktúra legszélesebb spektrumán, aközben a román ember eladott, kifosztott, gyarmati országról beszél. A román államiság potenciális megerősödését, a “radikálisok” hatalomra jutását éppen az örökölt területek hagyatéka, népessége kívánja elkerülni és teljes konszenzussal, minden eszközzel megakadályozni. Mi lesz, ha nem sikerül?

Ami azonban feloldhatja kínos dilemmáink legjavát: valószínű, hogy az AUR maga is a mainstream nyugati politikum támogatásával jött létre. Ha ez nem így van, és most lehetünk a román jobboldal megszületésének szemtanúi, akkor 100 év után Románia gyarmati álmából ébredezik.