Az univerzális szó nem a mi szavunk, mégis közismert és hatékonyan foglalja keretbe az egyetemesség fogalmát. De mi az egyetemes, mi az univerzális? Ha épületeink és autóink nem is tartanak örökké, van, ami sokkal hosszabban, végérvényesen kíséri az ember hétköznapjait.  Egyetemesek az erkölcsi értékek, a vallási tanítások, de „általánosan érvényes” a tudományok számos axiómája is. Léteznek egyértelmű és megkérdőjelezhetetlen tények közös világunkban, ezért léteznek abszolút igazságok is. 

Csodálatos lenne olyan világban élni, ahol mindenki egyenlő – bár ez kétség kívül a kihalás szélére sodorna egyenlőt és egyenlőbbet egyaránt. Gyakran merengünk arról, hogyan tehetnénk élhetőbbé, hatékonyabbá, emberségesebbé társadalmunkat, és bár mindenki a saját gondolati sémái szerint, egyedi sarokpontok mentén értelmezi a világot, végső soron mindnyájan ugyanazt a mozit nézzük.

Mégis, a nyugati kultúrában kétféle valóságértelmezés alakult ki és feszül egymásnak, amely feszültség, ellentét és konfliktus a valóság számos síkján képviselteti magát: jogi dokumentumoktól törvénytervezetekig, politikai vitáktól magánbeszélgetésekig. A 21. századra emellett egyértelmű tényként kezelhetjük, hogy globális – univerzális? – léptékben is erős és körülhatárolható, leírható, megnevezhető és feltárható hierarchiák mentén szerveződnek a társadalmak – továbbra is. 

A Nyugat „demokratikusan” berendezkedett államaitól a „rettegett” Oroszországig mindenhol léteznek társadalmi különbségek, történelmi előzményektől és állami berendezkedéstől függetlenül. Ha ez nem lenne természetes, több ezer  év  éppen elég lett volna az emberiségnek, hogy megteremtse földi paradicsomát.

Manapság sokan pályáznak arra, hogy helyettünk értelmezzék, foglalják keretbe, meséljék el közös hétköznapi, havi, éves, évszázados és „univerzális” történetünket. A végtelen információ korában sokunk számára a popkultúra, a média és a politikum határozza meg a világ értelmezésének legfontosabb sarokpontjait – ha érzékeljük ezt, ha nem. Hogyha a társadalmi élet kulisszáit változtatja is a történelem és az idő, mi az, ami végső soron időn kívüli, azaz örök marad? 

Hasznos kérdések, amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy megalkossuk a világ értelmezésének újabb keretrendszerét, amelyet ezúton szeretettel ajánl mindannyiunk figyelmébe egy mezőszéli fideszes gazfickó. Székelyföldről szeretettel,

Ferencz Alpár

1.

Sokszor hallhatjuk Budapesten: a határon túliak ne szóljanak bele az anyaországi magyarok ügyeibe, hogyha pedig már amúgy is megszólalnak, tegyék ezt azzal a visszafogott belátással, hogy ők tulajdonképpen csak „pártkatonai minőségben” hallgattatnak meg, mert az aktuális nemzeti kormány „határtalanul” tömi például az erdélyiek zsebeit. Emellett ott áll a másik valóság: a határon túliak a magyar nemzet legsérülékenyebb csoportja, ezért nagyon valószínű, hogy a magyarság helyzetét objektívebben tudják megítélni, mint a legtöbb anyaországi magyar. Az legalábbis nehezen vitatható, hogy a külső szemlélő objektivitása létező dolog, s ezért létező helyzeti előnyt ad a határon túliaknak a magyar valóság értelmezésénél. 

Bár az ördög a részletekben rejlik, a politikai folyamatok leírásánál az általános kép sokszor hasznosabb és alkalmasabb lehet a lényeg feltárására, mint a részletek tanulmányozása. Képzeljük csak el a háború porában sínylődő kiskatona helyzetét a háborús folyamatokat kívülről irányító vezetőkével szemben! Utóbbiak az általános képet látják és az alapján döntenek, míg a katonák az adott harci helyzet konkrétumára reagálva, az általános folyamatokat mellőzve cselekednek. És ha már háborús hasonlat, ne rejtsük véka alá, hogy hasonlóvá vált a helyzet szeretett Magyarországunk esetében is.

Fokozódó politikai feszültségek, szélsőséges közéleti megnyilvánulások és  kultúrharcos retorika – sokan megtelt hócipővel figyelik a magyarországi folyamatokat. De valóban károsak a társadalomra és az egyénre nézve a kiélezett közéleti diskurzusok? Véleményünk szerint az élénk és soha nem lankadó közéleti konfliktusok azt mutatják, hogy a társadalom jelentős része bevonódik a közéleti diskurzusokba, azaz „őrölnek az ország malomkerekei”. Legyen az baráti találkozó, családi vacsora vagy parlamenti vita, a közéleti és politikai események gyakori beszédtémaként vannak jelen a társadalomban.

Nem árt, hogyha a közélettel foglalkozó laikus rendelkezik olyan iránytűvel, amely segíti a politika és a közélet puskaporos viharában való eligazodást. Manapság méginkább, mint valaha, mert  a digitális világ az „Örök Impulzusok Földjére” kalauzolta a jobb sorsra érdemes tömegeket. A szórakoztatóiparban egyre sűrűbben bukkantak fel politikai megnyilvánulások, miközben számos politikus szórakoztatóipart csinál a politikából. Az Örök Impulzusok Földjén pedig egy szabály van: nincs megállás! Ne habozzunk mi sem – lássuk, mi van a szatyorban!